Ugyanannak a forrástartománynak az eltérő konceptualizációi metaforák közti különbségek kialakulásához vezethetnek. A térbeli mozgás forrástartományát például az angol és a török nyelv másképpen konceptualizálja (Özçalışkan 2003a, 2003b, 2004a, 2004b). Az angol nyelvben a mozgással kapcsolatos igék elsősorban a mozgás módjára fókuszálnak (pl. walk – „sétál”, run – „fut”, march – „menetel”), míg a török nyelvben az ilyen igék nem a mozgás módját, hanem annak irányát kódolják, ugyanúgy, mint a magyar lehull, jön, elmegy stb. igék esetében. Az események e kétféle konceptualizációja arra mutat rá, hogy a tér mint forrástartomány – bár mindkét nyelvben létezik – az angolban elsősorban a mozgás módjára, míg a törökben a mozgás irányára fókuszál. A két verzió közös elemeit egy nagyon általános, generikus séma tartalmazza, amely aztán a két nyelvben eltérő módon kerül specifikálásra. Özçalışkan továbbá megjegyzi, hogy a két verzió közötti különbség (vagyis az, hogy a generikus séma mely elemei kerülnek fókuszba) egyben hatással lehet arra is, hogy miként értelmezik a céltartományt a beszélők. Ez azt jelenti, hogy a beszélt nyelv befolyással bírhat a gondolkodásra (lásd a Sapir–Whorf-hipotézist a II. fejezetben).