Az elmúlt évtizedekben a megismerés, a jelentés és a kultúra tanulmányozásában – a különböző tudományterületeken – egyfajta konvergencia érvényesült. Ez a konvergencia vezetett a kognitív tudomány mint interdiszciplináris tudományág kialakulásához. A kognitív tudomány több olyan tudományterület eredményeit is felhasználja (pl. kognitív pszichológia, mesterséges intelligencia, nyelvészet, kognitív antropológia stb.), amelyek mind a megismerést (kogníciót) tanulmányozzák. E különböző tudományterületek művelői között még nem született teljes konszenzus sem kutatásuk tárgyáról, vagyis az elméről/gondolkodásról és annak folyamatairól, sem annak a nyelvhez és a kultúrához fűződő viszonyáról. Létezik azonban e tudományágak között egy, amely megpróbálja szintetizálni a többi társterület eredményeit – ez a kognitív nyelvészet. Nem kívánjuk azt állítani, hogy a kognitív nyelvészet minden egyes megállapítása minden körülmények között helytálló, de tény, hogy ma ez az a tudományterület, amely a leginkább képesnek tűnik a jelentésről és annak a megismeréshez, a nyelvhez és a kultúrához fűződő kapcsolatáról a leginkább koherens és szisztematikus állításokat megfogalmazni.