Kádár Edit

A kopula és a nominális mondatok a magyarban


Orosz és lengyel (Pereltsvaig 2001, Baylin 2001a, Citko 2005)

A szláv nyelvek (és hasonlóan a finn, észt vagy a litván) jellemzően különböző morfológiai esetet használnak a predikatív és az azonosító mondattípus különbségének jelölésére. A lengyel nyelv igen sajátos ebben a tekintetben, ugyanis egyrészt az esetjelölést használja a két szerkezettípus megkülönböztetésére, de ugyanakkor két külön kopulát is, egy igeit (jest’) és egy névmásit (to); emellett a lengyelben az igei és a névmási kopula egyszerre is előfordulhat.

A kopula és a nominális mondatok a magyarban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 422 7

Jelen monográfia azokat a nonverbális predikátumú mondattípusokat tárgyalja, amelyekben kijelentő mód jelen időben, egyes szám harmadik személyű alany mellett nem jelenik meg (hangzó) kopula. Célja egyrészt a magyar predikatív és azonosító mondatokhoz olyan szerkezeti leírást rendelni, amelyből az adatolható szintaktikai különbségek levezethetők, másrészt a kopula kategóriájának vizsgálata (melyről azt állítja, hogy nem igei elem, hanem csupán az inflexiónak "lexikális támaszt" adó expletívum). A leírás eszközéül a generatív grammatika eszköztárát használja, ennek ellenére nem elméleti, hanem leíró jellegű (lehetővé téve ezáltal az eredmények különböző elméleti keretekben történő felhasználását).

Hivatkozás: https://mersz.hu/kadar-a-kopula-es-a-nominalis-mondatok-a-magyarban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave