Több kísérlet bizonyítja, hogy a fotoperiódusos indukción átesett levelekben egy anyag keletkezik, ami elszállítódik a tenyészőcsúcsba, és ott virágzást vált ki. Pl. a rövidnappalos Pharbitis felső három levelének kivételével (donorlevelek) a leveleket eltávolították. A szár alsó részén egyetlen oldalrügyet (receptor) hagytak meg. A receptorrügy és donorlevél közötti szártag hossza a kísérletben különböző volt. Ezután a növényeket 14–26 óráig sötétre helyezték. E növényeknél ugyanis egyetlen sötét periódus elegendő a virágzás indukálásához. A sötét periódus kezdete után különböző időben eltávolítva a leveleket megállapították, hogy ha a levelek a sötét periódus kezdete után legalább 16 óráig a növényen maradtak, a rügyből virág fejlődött. Rövidebb ideig tartva a növényen a donorleveleket, a virágzás elmaradt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a donorlevelekben keletkezett virágzási anyagnak egy meghatározott időre van szüksége ahhoz, hogy a receptorrügybe elszállítódjon. Ha a rügy közvetlenül a megmaradt levél hónaljában volt, a periódus kezdete után 14 órával eltávolítva a leveleket, a rügy virágzott. Ebből arra következtethetünk, hogy a virágzási anyag keletkezéséhez legalább 14 óra szükséges. Miután pedig a receptorrügytől 100 cm távolságra levő levél csak 16 óra után távolítható el úgy, hogy a virágzás bekövetkezik, az a következtetés vonható le, hogy a keletkezéstől (14 óra) számított 2 óra múlva a virágzási hormon eljutott a rügybe, szállítási sebessége tehát óránként kb. 50 cm (283. ábra).