A növényi hormonok száma az 1950-es években egy új vegyületcsoporttal gazdagodott, bár létezésükről ez esetben is ismerünk korábbi adatokat. Japán kutatók a század elején tapasztalták, hogy a Gibberella fujikuroi gombával fertőzött rizsnövények az egészségesekhez viszonyítva jelentősen magasabbak, de nem virágoznak és termést sem hoznak. Kurosawa 1926-ban kimutatta, hogy a kórokozó kultúrájának szűrlete önmagában is serkenti a rizs növekedését. A gomba anyagcsereterméke tehát a gazdanövényben fiziológiai reakciót vált ki. Yabuta és munkatársai 1938-ban a gomba anyagcseretermékét kristályosan is előállították. Beigazolódott, hogy az izolált két vegyület fluorénszármazék, amit a gombáról gibberellin-a-nak és gibberellin-b-nek neveztek el. Az első gibberellin pontos kémiai felépítését 1955-ben határozták meg (Takahashi és mtsai, 1955). E vegyületet ma GS1-nek nevezzük. 1959-ben beigazolódott, hogy e vegyületek a magasabb rendű növényekben is előfordulnak (West és Phinney, 1959). Az első fiziológiai reakció felfedezésétől tehát harminc év telt el, amíg bebizonyosodott, hogy a gibberellinek nem csupán a Gibberella fujikuroi anyagcseretermékei, hanem a magasabb rendű növények endogén szabályozóanyagai is. Lang már 1956-ban felismerte, hogy a gibberellinek nem csupán a magasabb rendű növények megnyúlásos növekedését serkentik, hanem szerepet játszanak a virágindukációban is: gibberellinnel bizonyos növényeknél mind a hidegkezelést, mind a hosszú nappalt helyettesíteni lehet (l. a virágindukciónál). 1960-ban MacMillan és munkatársai az éretlen babmagvakból kivont gibberellinszerű vegyületet a GS1-gyel azonosították. Azóta számos gibberellin kémiai felépítését határozták meg. Magasabb rendű növényekből eddig (Takahashi, 1986) 56 szabad és 18 kötött gibberellint izoláltak, a Gibberella fujikuroi kultúrák szűrletéből is sikerült 26 gibberellint azonosítani. Utóbbiak egy része magasabb rendű növényekben is előfordul, ezért ma összesen 68 szabad gibberellint tartunk nyilván. Számuk a jövőben várhatóan tovább emelkedik.