A román főváros lakói 1942. május 10-én, vasárnap reggel az ország nemzeti ünnepét jelző ágyúlövésekre ébredtek. Bukarest fellobogózott épületeiről a vakító napfényben Ion Antonescu marsall, Adolf Hitler és Benito Mussolini hatalmas fényképei tekintettek le a központi ünnepség helyszínére igyekvő tömegre. A díszemelvényen helyet foglaló legfőbb állami és egyházi méltóságok, valamint a diplomáciai testület tagjainak jelenlétében a főváros katonai parancsnoka jelentést tett I. Mihály királynak. Tábori szentmise és tisztavatás következett, ezután pedig a nemzetvédelmi miniszter, majd Ion Antonescu miniszterelnök, „államvezető” mondott lelkesítő hangú beszédet. A marsall kijelentette, a románok meg fogják védeni becsületüket: urai lesznek az ősi földnek, hogy elődeikhez hasonlóan újból hatalmas és egységes népet alkossanak. Minden románnak egy országban kell élnie. Ő, Ion Antonescu az útjában álló akadályokat ugyanolyan darabokra fogja zúzni, mint amilyen darabokban átvette az országot, amikor uralomra került. A beszéd illett határozott, nyílt, katonás alkatához. Azok szerint, akik jól ismerték, hirtelen haragú volt, és ilyenkor goromba, mint a pokróc. Külsejét tekintve pedig Románia teljhatalmú ura alacsony termetű, szőke ember volt, első látásra inkább angol vagy svéd típus.