L. Balogh Béni

Küzdelem Erdélyért

A magyar-román viszony és a kisebbségi kérdés 1940-1944 között


Mihai Antonescu 1942. március 19-i beszéde

A súlyos magyar–román ellentétek Mihai Antonescu 1942. március 19-én, Kállay parlamenti bemutatkozásának napján a bukaresti jogi egyetem aulájában, az egyház képviselői és a tanárok előtt elhangzott, élesen magyarellenes beszéde685 nyomán kerültek nyíltan felszínre. A nagy nyilvánosságot kapott, demagóg frázisokkal tarkított szónoklatban Antonescu Észak-Erdélyt a román nép „ősi bölcsőjének” nevezte. Élénk színekkel ecsetelte az ottani románság súlyos elnyomását, és visszautasította a magyar sajtónak a román hadsereg és Románia elleni állítólagos támadásait. Kijelentette, hogy a román nép „tud szeretni, de gyűlölni is”. Szembeszállt a Duna-medence uralmát célzó magyar hatalmi törekvéssel, kijelentve: „nem vagyunk szolganép, és nem tűrjük, hogy vezessenek”. Románia geopolitikai helyét ellentmondásosan határozta meg: „A Duna révén Közép-Európához tartozunk, a Balkán koronája vagyunk.”686 Az agresszív magyarellenes hangnem különösen disszonáns volt, mivel Kállay aznapi parlamenti bemutatkozó beszédei igen visszafogott, békülékeny hangnemet ütöttek meg, és Romániára nem is tettek konkrét célzást. A Képviselőházban Kállay kijelentette,687 a „magyar orientáció” békét jelent. „Békét és megértést Duna-völgyi szomszédainkkal, hogy a Kárpátok medencéjének minden népe megtalálja nyugalmát, megélhetését és békés fejlődését.”688 A nemzetiségek jogos igényeinek a kielégítéséről is beszélt, egyben leszögezte, hogy a nemzetiségeknek a magyar állameszme alapjára kell helyezkedniük. Mindezt szó szerint a felsőházban is megismételte.689

Küzdelem Erdélyért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 112 7

E könyv a magyar-román viszonyt és az ehhez elválaszthatatlanul kapcsolódó kisebbségi kérdést vizsgálja az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés és a háborúból való 1944. augusztus 23-i román kiugrás közötti időszakban. Műfaját tekintve diplomáciatörténeti mű. A fő hangsúly a kétoldalú viszony alakulásán, a „hagyományosnak" számító politikai-diplomáciai aspektusok elemzésén van, a kisebbségi kérdést ennek függvényében tárgyalja.

A kötet nem csak a téma kutatóinak, hanem az Erdély sorsa iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is jó szívvel ajánlható. A második bécsi döntésnek és az ezt követő négy évnek ugyanis napjainkig ható következményei vannak, és mind a magyar, mind a román köztudatban elevenen él az emléke. A magyar és a román levéltárak anyagai, a diplomáciai okmánytárak, a szakirodalom, a sajtó, valamint a korabeli szereplők visszaemlékezései alapján megírt mű ezért a mára nézve is sok tanulsággal szolgál. Egyben segít eligazodni a 20. századi magyar−román viszony bonyolult szövevényében, ugyanakkor hiteles képet fest az Erdély birtoklásáért folytatott küzdelem egyik legizgalmasabb, sorsdöntő időszakáról.

Hivatkozás: https://mersz.hu/l-kuzdelem-erdelyert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave