L. Balogh Béni

Küzdelem Erdélyért

A magyar-román viszony és a kisebbségi kérdés 1940-1944 között


Német–olasz tiszti bizottságok

Emlékezetes, hogy a tengelyhatalmak 1940. december 3-i szóbeli jegyzékének 7. pontja azt az ajánlást foglalta magában, hogy a magyar–román kisebbségi egyezmény megkötéséig „egy német–olasz bizottság állna az érintett országok rendelkezésére a kiutasítások és brutalitások elkerülése és kivizsgálása céljából”. A német és az olasz kormány 1941. január 5-én jelezte: a tengelyhatalmak megtették a szükséges intézkedéseket két állandó bizottság Erdélybe küldésére. A bizottságok hatáskörét és működési rendjét egy január 4-i, feltehetően mindkét fővárosban átnyújtott német szóbeli jegyzék tartalmazta.860 Eszerint a Kolozsváron, illetve Brassóban székelő két bizottság célja a kiutasítások és az erőszakos cselekedetek kivizsgálása volt. Mindkettő egy-egy német és olasz tisztből állt, akik területen kívüliséget élveztek, és bármikor, bárhol átléphették a határt.861 A bizottságok feladatát alapvetően a túlkapások kivizsgálása, a tények megállapítása képezte, döntési joguk nem volt. Ahol emberéletről volt szó, ott öntevékenyen, egyébként csak a német és az olasz külügyminisztériumok előzetes hozzájárulásával ügyködhettek.862 Jelentéseiket a német és az olasz kormánynak küldték meg: a kolozsvári bizottság a tengelyhatalmak budapesti, míg a brassói a bukaresti követségein keresztül. „Sürgős” esetekben „tanácsokat adhattak” a helyi hatóságoknak. Működésük hatásosságát elemezve Holly Case kiemeli, hogy a bizottságoknak volt egy nyíltan vállalt, és volt egy hallgatólagos céljuk. Az első a kisebbségek védelmét, míg a második a két ország közötti, a tengelyhatalmak érdekei által megkívánt béke megőrzését képezte.863 A bizottságok előtt álló kihívás nagy volt, mivel jobban kellett teljesíteniük, mint – Case szavaival – elődjük a közvetítésben: a Nemzetek Szövetsége.864

Küzdelem Erdélyért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 112 7

E könyv a magyar-román viszonyt és az ehhez elválaszthatatlanul kapcsolódó kisebbségi kérdést vizsgálja az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés és a háborúból való 1944. augusztus 23-i román kiugrás közötti időszakban. Műfaját tekintve diplomáciatörténeti mű. A fő hangsúly a kétoldalú viszony alakulásán, a „hagyományosnak" számító politikai-diplomáciai aspektusok elemzésén van, a kisebbségi kérdést ennek függvényében tárgyalja.

A kötet nem csak a téma kutatóinak, hanem az Erdély sorsa iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is jó szívvel ajánlható. A második bécsi döntésnek és az ezt követő négy évnek ugyanis napjainkig ható következményei vannak, és mind a magyar, mind a román köztudatban elevenen él az emléke. A magyar és a román levéltárak anyagai, a diplomáciai okmánytárak, a szakirodalom, a sajtó, valamint a korabeli szereplők visszaemlékezései alapján megírt mű ezért a mára nézve is sok tanulsággal szolgál. Egyben segít eligazodni a 20. századi magyar−román viszony bonyolult szövevényében, ugyanakkor hiteles képet fest az Erdély birtoklásáért folytatott küzdelem egyik legizgalmasabb, sorsdöntő időszakáról.

Hivatkozás: https://mersz.hu/l-kuzdelem-erdelyert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave