Tévedés volna azt állítani, hogy amikor Ágoston arról beszél, hogy „sine amore” nem lehetséges a megismerés, akkor a szeretet legmagasabb formáját idézi meg, az Isten iránti szeretetet vagy szerelmet, hiszen az amor ebben a kontextusban nem kizárólag, de elsősorban és leginkább ösztönös vágyat, törekvést jelent, mely természetes összetevője a megismerés folyamatának. A szónak nyilvánvalóan egy másik értelme jelentkezik akár már az evangéliumnak abban a részében is, ahol Krisztus háromszoros szeretetvallomást kér az őt háromszor megtagadó Pétertől („Petre, amas me?”676), mielőtt rábízza a keresztény egyház vezetését, vagy a páli szeretethimnuszban, mely más síkon, de mégis mintegy megalapozza a De trinitate idézett gondolatsorát: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem (caritatem autem non habeam), csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek (caritatem autem non habuero nihil sum).”677 Az amor vagy a caritas fogalma ebben az értelemben érzelemmel is telítődik, alapjában azonban olyan elkötelezettséget jelent, mely nem tisztán és nem elsősorban érzelmi jellegű, hanem tudatos döntéssel alátámasztott cselekedet.678 Ahogy a megismerés folyamatából nem iktatható ki az ember egységes volta miatt az akarat, a szeretet (és az emlékezet) dimenziója, úgy a szeretet sem puszta értelem alatti emóció, hanem racionális emberi döntést és az Istenre való emlékezést (memoria Dei) feltételez. „Nem létezik senki, akiben ne volna szeretet, ezért az egyedüli kérdés az, hogy mit szeressünk. Nem lehetséges, hogy ne szeressünk, csak az lehetséges, hogy kiválasszuk (eligamus), mit szeretünk.”679