Cseke Ákos

A középkor és az esztétika


A középkor fogalma13

A „középkor” elnevezés – hasonlóan sok más korszakelnevezéshez – eredetileg pejoratív értelemmel bírt. A medium aevum fogalma, szoros összefüggésben a „sötétség” (tenebrae) metaforájával, már „az első humanistánál”, Francesco Petrarcánál jelen van14 – a „media tempestas” szóösszetételt ebben az értelemben 1464-ben Giovanni Andrea írta le először15 –, de a középkorról mint tulajdonságok nélküli korról kialakított kép megalkotásában általában is nagy szerepe volt azoknak a jobb híján „reneszánsznak” nevezhető, 16–17. századi művészeknek vagy elméletíróknak, akik a tudományok „boldog és vágyott újjászületéseként” (eureuse et désirable renaissance de toutes especes de bonnes disciplines), a művészetek sok évszázad utáni „szárba szökkenéseként” (Wiedererwachsung), „renovatióként” vagy „új születésként” (rinascità) értelmezték saját korukat, nem függetlenül az evangéliumi kijelentéstől: „Aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3)16. A progresso della rinascità organikus történelemfelfogását, melynek megfelelően az újjászületés előtti hosszú időszak, vagyis a halál, a megszűnés vagy az elerőtlenedés kora csak az ókort és az újkort elválasztó „sötét középkor” lehetett, Giorgio Vasarinak szokták tulajdonítani, valójában azonban Vasari nem létrehozta, hanem egyszerűen átvette kortársainak a „középkorról”, azon belül is a középkori művészetről kialakított elmarasztaló ítéletét.17 Ez a később már nem pusztán a művészetekre vonatkozó „reneszánsz” értelmezés és önértelmezés széles körben elterjedt, és lényegében évszázadokon át érvényben maradt: a felvilágosodás korabeli gondolkodóknak éppúgy kapóra jött ez a történelemkép,18 mint a 19. század egy-egy nagy hatású filozófusának és eszmetörténészének.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 132 5

A középkori esztétikának szentelt tanulmányok a 19. század második felétől fogva egyre nagyobb helyet foglalnak el az esztétikatörténeti kutatásokban, magyarul azonban még soha nem jelent meg egy kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt összefoglaló munka. Cseke Ákos könyve ebben a tekintetben hiánypótló mű. A középkor és az esztétika ugyanakkor nem pusztán az ebben a témában született külföldi szakirodalom ismertetésére vállalkozik, hanem a szakirodalom közmegegyezésen alapuló belátásainak újragondolását is elvégzi. A könyv többek között a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen szerepet tölt be a művészet és a szépség a középkori gondolkodásban? Mennyiben módosítja - vagy inkább ássa alá - a középkori szerzők tanulmányozása a modern esztétikai tapasztalatot? Mit jelent a szépséget észlelni a világban és önmagamban? Létezik-e érzékfeletti szépség? És vajon szép-e a szerelmes, széppé tesz-e a szeretet, a szerelem világa? A könyv többek között Tertullianus, Ágoston, Eriugena, Clairvaux-i Bernát, Bonaventura, Aquinói Tamás, Eckhart mester és Dante egy-egy szövegét elemzi és mutatja be az esztétika történeti vizsgálatának szempontjából.

Hivatkozás: https://mersz.hu/cseke-a-kozepkor-es-az-esztetika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave