Ágoston többször kiemeli, hogy nem a rítusok teszik kereszténnyé az embert. „Krisztus urunk testét és vérét a rosszakaratú ember is magába fogadhatja, róluk mondja a Szentírás: »mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját ítéletét eszi és issza (1Kor 11,29)«. Krisztus nevét a rosszakaratú ember is magára veheti, lehetséges tehát, hogy valaki kereszténynek mondja magát, mégis rosszul cselekszik, róluk írva van: »megszentségtelenítették szent nevemet« (Ezék 36,20). Ezeket a szentségeket a rosszakaratú ember is megkaphatja, az azonban lehetetlen, hogy szeretet legyen benne, és mégis rosszat tegyen. Ez [vagyis a szeretet] az igazi adomány, ez az egyedüli forrás.”714 Mitől lesz tehát valaki kereszténnyé? Nem pusztán a szentségektől, és nem is pusztán a cselekedetei által, hanem kizárólag cselekedetei mozgatórugója által. Az apa rosszul bánik a fiával, máskor viszont valósággal hízeleg neki. Ha választani lehetne, a fiú minden bizonnyal a hízelgést választaná, és ha megfigyeljük, mondja Ágoston, a szeretet olykor valóban bántó tud lenni, szemben a hízelgéssel, ami viszont jólesik. Akkor hát jobb a hízelgés, mint az olykor bántó vagy sértő szeretet? „Az emberi cselekedeteket kizárólag az alapjukul szolgáló szeretet (de radice caritatis) alapján lehet megítélni. Sokszor előfordul, hogy valami jó cselekedetnek tűnik, pedig nem szeretetből fakad. A virágoknak is vannak tüskéi; van, hogy valami kegyetlennek és rossznak tűnik, pedig a szeretet diktálja őket, a szeretet a céljuk. Így hát egy nagyon sommás tanácsot adhatok neked: Szeress, és tégy, amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetből hallgass, ha kiáltasz, szeretetből kiálts, ha kiigazítasz valakit, szeretettel igazítsd ki, ha megbocsátasz, szeretetből bocsáss meg. A szeretet legyen minden tetted belső gyökere, és akkor fogsz helyesen élni.”715