A „tomista művészetfilozófiáról” többé-kevésbé ugyanez mondható el: Tamás egyetlen művében sem ír részletesen és kifejezetten a modern értelemben vett művészet fogalmáról, és azokban az esetekben is, amikor foglalkozik vele, a művészet egy más, teológiai, ismeretelméleti vagy akár etikai probléma illusztrációjaként jelentkezik csupán. A neotomista értelmezések ezt a tényt nem vitatják. Alapvetően két módon próbálják meg mégis bebizonyítani a tomista művészetfilozófia létét: vagy azt állítják, hogy Tamásnak bizonyos okok (például „a szigorú pedagógiai fegyelem”) miatt nem volt módjában kifejteni az erre a fontos területre vonatkozó, kétségkívül meglevő bölcseletét,916 vagy pedig – továbbra is ezen feltevés alapján – kidolgozzák, vagy inkább elképzelik, hogy milyen lehetne a tomista művészetfilozófia. Eco például kijelenti, hogy – a szépművészetekről soha nem értekező – Tamás tulajdonképpen a művészet autonómiáját hirdeti,917 a Tamás esztétikájának szentelt könyv „Konkrét problémák” című fejezetében pedig a tomista poétikáról fejti ki a véleményét, mondván: „Az eddig elhangzottak fényében még felvethetjük azt a kérdést is Tamás kapcsán, milyen lenne, már ha létezne, a tomista poétika”, majd Assuntóra is hivatkozva megállapítja, hogy amennyiben létezne, akkor valószínűleg „klasszicista” és „realista” lenne.918 Ebben nehéz Ecóval vitatkozni, hiszen az így elképzelt tomista poétika, mivel nem létezik, ilyen is, olyan is: bármilyen lehetne.