Maróth Miklós

Iszlám és politikaelmélet


Ibn Tajmijja

Ibn Tajmijja (1263–1328) fő törekvése az iszlám megtisztítása volt minden később rárakódott újítástól, azaz az ősök (salaf) egyszerű és tiszta hitét akarta visszaállítani, innen származik irányzatának „szalafita” elnevezése. Ezzel magyarázható Ibn Tajmijja és al-Mávardí nézetének számos különbsége: Ibn Tajmijja a hagyományos hanbalita jogi iskola híveként csak a Koránt és a szunnát fogadta el kétségtelen jogforrásnak. A tudósok konszenzusát és az analóg következtetéseket, amelyeket a hanafita és a sáfiita jogi iskolákban ugyancsak jogforrásnak ismernek el, óvatosan alkalmazta: csak akkor vette figyelembe őket, ha a szunnával és a hadísszal nem kerültek ellentétbe, és velük igazolható eredményre jutottak. Ezzel tulajdonképpen kizárt minden olyan megoldást, amely a legkorábbi idők írott hagyományával (Korán, hadísz) nem volt igazolható.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 120 2

Létezik-e az iszlám világának állameszméje? Mi az umma és a saría? Mi az állam célja? Miről szól a medinai alkotmány? Hogy függ össze vallás és politika a muzulmán világban? Ki a kalifa, a vezír, a sejk és az imám? Hogyan értelmezzük az arab világ társadalmi folyamatait? Miért érdekelte az Omajjád kalifákat Arisztotelész és Nagy Sándor levelezése? Ki volt Alfarabi, Ibn Sziná és Al-Mávardí? Összeegyeztethető-e az iszlám és a modern politika?

A Pont könyvek sorozat új darabja, az Iszlám és politikaelmélet érthető és logikus válaszokkal szolgál, határozott pontokat téve a kérdőjelek helyére.

Hivatkozás: https://mersz.hu/maroth-iszlam-es-politikaelmelet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave