Lőrinc László

Életmódtörténet II.

Középkor


A táplálkozás szintje

A népesség ingadozásának, a magas gyermekhalandóságnak egyik legfontosabb oka az alultápláltság volt. A nagy tömegek a gyengébb minőségű rozst, árpát fogyasztották, csak a fekete vagy barna kenyeret ismerték, de főleg a zabkását. Ahogy a neolitikum óta Európában és a Közel-Keleten mindenhol, a kása és a lepény volt a fő táplálék. A kenyér a középkorban is a jólét szimbóluma. A táplálkozás így igen egyoldalú volt, a zöldségek, gyümölcsök sokkal kisebb szerepet játszottak benne, mint manapság, és ezeknek is csak néhány fajtája ismétlődött állandóan. (Természetesen azokat a kultúrnövényeket, amelyek Amerika felfedezése és a megélénkülő ázsiai kereskedelem folytán kerültek Európába, még nem ismerhették.) S ez a táplálkozási mód lett a forrása a betegségeknek – a skorbutnak, a vérhasnak és mindenféle járványnak.

Életmódtörténet II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 832 3

Ez a könyv nemcsak a középkori tárgyi környezetet (lakóhely, öltözet, táplálék stb.) mutatja be, hanem egyrészt szélesebb értelemben beszél az „élet kereteiről” (demográfia, higiénia, orvoslás, élelmezés, technika, termelés, településszerkezet stb.) másrészt a társadalom belső viszonyairól (család, egyes életkorok, nemek illetve társadalmi csoportok jellemzői és kapcsolatai stb.), végül a gondolkodásmódról (erkölcs, mentalitás, mindennapi rítusok, jogszemlélet, az idő és tér felfogása stb.). Ez a megközelítés a múlt bemutatása mellett korunk jelenségeit is értelmezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lorinc-eletmodtortenet-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave