Lőrinc László

Életmódtörténet II.

Középkor


A parasztház Európában

A parasztháznak nem annyira anyagi, mint inkább szimbolikus értéke volt. A benne lakó család egységét, békéjét és jövőjét biztosító szentély volt, középpontjában a „családi tűzhellyel”. Szerte Európában szertartások kísérték az építést (pl. építésáldozat) és a beköltözést (pl. házszentelés). (Hasonló szemléletről más kultúrákban ld. Életmódtörténet I. 99. old.) A házban néha valóságos családi ereklyéket őriztek. Montaillou-ban például a halott családfő haját és körmét levágják, és a házban őrzik, hogy ne vigye magával a túlvilágra a „ház csillagzatát vagy jó szerencséjét”. (Amikor a vallomástevők „ház”-at mondanak, gyakran a családra gondolnak, ahogy mi is szoktunk „uralkodóházakról” beszélni uralkodó családok helyett.) Tudta ezt az inkvizíció, ezért az eretnekség gyanújába került családokat úgy büntették, hogy leromboltatták házaikat, ahogy hasonló büntetés járt például a székelyeknél is annak, aki nem vonult hadba a többiekkel. Mégis, ha eladtak egy ilyen házat, pénzben nem ért többet, mint két Biblia. Nem csoda: egész Európában egyszerű, könnyen alakítható, kevésbé tartós anyagokból készültek: nádból, vályogból, paticsból, fából. Ha lakóik elhagyták a falvakat, rövid idő alatt a házak teljesen eltűntek, visszaolvadtak a földbe, amelynek anyagaiból keletkeztek. (Legfeljebb a templom romjai maradtak fenn, melyek többnyire kőből épültek.) Sokszor kémény nélküli, ablaktalan vagy pici ablakú épületek voltak, vagyis füstösek és sötétek. Marha- vagy birkafaggyúval világítottak (edénybe öntötték, és kanócot helyeztek bele), a viaszgyertya még nagyon drága volt. Montaillou-ban egy beszélgetést úgy hallgat ki valaki, hogy a ház mellé lépve felemeli kicsit a tetőt, és a résen néz be a szobába. (Lehet, hogy nem az egész tetőt emelte fel, csak egy darabját, de ebben az esetben is meglepő képet kapunk a ház szigeteléséről, stabilitásáról.) A padlót a ledöngölt föld jelentette. A család, gyakran az állatokkal együtt, egyetlen helyiségben lakott, részben mert kevés volt a hely, részben pedig mert így elviselhetőbb volt a téli hideg. Így a házban trágyaszag volt, nem beszélve az állatokkal együtt berajzó legyek, bolhák hadáról. Nyáron az állatok a házon kívül voltak éjjel, ilyenkor előfordult, hogy az emberek mentek ki közéjük aludni. A középkorban kialakuló magyar parasztháztípus kényelmesebb változatait napjainkig lakják.

Életmódtörténet II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 832 3

Ez a könyv nemcsak a középkori tárgyi környezetet (lakóhely, öltözet, táplálék stb.) mutatja be, hanem egyrészt szélesebb értelemben beszél az „élet kereteiről” (demográfia, higiénia, orvoslás, élelmezés, technika, termelés, településszerkezet stb.) másrészt a társadalom belső viszonyairól (család, egyes életkorok, nemek illetve társadalmi csoportok jellemzői és kapcsolatai stb.), végül a gondolkodásmódról (erkölcs, mentalitás, mindennapi rítusok, jogszemlélet, az idő és tér felfogása stb.). Ez a megközelítés a múlt bemutatása mellett korunk jelenségeit is értelmezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lorinc-eletmodtortenet-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave