De térjünk vissza a német dogmatika részletesebb tárgyalása előtt röviden újra Angliába. Az 1694 utáni években uralkodó kaotikus állapotok sokat ártottak a londoni könyvkereskedelemnek. A Licensing Act hatályát vesztette, és ezzel megszűnt a jogvédelem a kalózkiadásokkal szemben.242 Sem a szerző, sem a „copy” tulajdonosa nem tudta kikényszeríteni, hogy a jogosulatlanul utánnyomott termékeket elkobozzák, és a gátlástalan vállalkozókat megbüntessék. A könyvkereskedők és kiadók, különösen azok, akik vagyonokat fektettek az értékesebb copies felvásárlásába, a Parlamentet ostromolták, törvényi védelmet követelve.243 Két fő követelésük arra irányult, hogy biztosítsák a copy tulajdonosának vagyoni jogait, és kapjanak perlési lehetőséget kártérítésre a kalózkiadók ellen; másrészt tegyék kötelezővé, hogy a Stationers’ Company jegyzékébe a copyrightot mindenki regisztráltassa.244 Petíciók sorával lassan elérték, hogy 1710. április 10-én hatályba lépett az ún. Statute of Anne. A rendelet preambulumában kifejezetten leszögezi, hogy fel kell lépni a szerzők vagy a copytulajdonosok engedélye nélküli könyvnyomtatások ellen. A rendelet a szerzők bátorítására is irányul: „… for preventing such practice and for the encouragement of learned men to compose and write useful books, be it inacted” – a törvényi védelem célja tehát a szerzők ösztönzése hasznos könyvek írására, amelyekre vonatkozó jogaikat védeni fogja.