Az emberiség étkezési szokásait az évezredek során számos forradalmi változás alakította. A tűz felhasználása a táplálék elkészítésére, az állatok háziasítása, a vadászó-gyűjtögető életmódról a pásztorkodásra történő áttérés, a növénytermesztés elterjedése és a tervezett mezőgazdasági termelés hatalmas populációrobbanást okozott. Az emberiség létszáma a 10 000 évvel ezelőtti 5 millióról 2013-ra 7,2 milliárdra nőtt. Az emberi élettartam az utóbbi évszázadban évente két és fél hónappal hosszabbodott. A növekedés részben a modern táplálkozásnak tulajdonítható. A táplálkozás szerepének fontossága a betegségmegelőzésben és -kezelésben a néphagyományok szintjén régóta ismert, de tudományos értelmet csak az új molekuláris genetikai eszközök alkalmazásával kapott. Az a 18. századi mondás, hogy az vagy, amit megeszel, igazán most nyert értelmet. A genomszekvenálás forradalmian új módszerei lehetőséget adtak a táplálkozási genomika, a nutrigenomika megteremtésére. A nutrigenetikát, nutrigenomikát különböző módon definiálják. Vannak, akik kizárólag a táplálkozás és a genom/gének kölcsönhatásaként, mások az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés és a genom/genetika/táplálkozás összefüggéseként értelmezik. A nutrigenomikát olyan tudományterületként határozhatjuk meg, amely a táplálékok és a genomvariációk génkifejeződésre gyakorolt kölcsönhatásait vizsgálja. Nutrigenomikai értelemben a táplálékok olyan jelek, szignálok, amelyeket a sejt érzékelő rendszere felismer, és hatásukra megváltozik a génkifejeződés, valamint a fehérje- és a metabolittermelés. A nutrigenomika értelmezhető úgy is, mint a táplálékeredetű szignálok specifikus sejtekben, szövetekben és szervezetekben történő vizsgálata annak érdekében, hogy a szervezet egyensúlyát befolyásoló táplálkozási hatásokat megismerjük, valamint az étrenddel összefüggő betegségekben szereplő, genomszinten ható géneket azonosítsuk.