A terhesek mintegy 50%-a megváltozott glükóztoleranciát mutat, akik közül 5% cukorbeteg lesz. A terhesség alatti fizikai aktivitás körülbelül 50%-kal csökkenti a cukorbetegség kialakulását annak következtében, hogy a vázizmok kontrakciója fokozza a cukorfelhasználást, és elősegíti az inzulin hatékonyságát. A terhes anya magas vércukortartalma vagy elhízása a magzatban az inzulinszint emelkedéséhez és zsírlerakódáshoz vezet, amely a születés után kifejlődő metabolikus szindrómát okozza. Ennek a szindrómának a fő jellegzetessége az elhízás, aminek következtében cukorbetegség és szív- és érrendszeri rendellenesség alakul ki a későbbi években. A megszületés előtti táplálkozás és a metabolikus betegségek viszonya U alakú görbét mutat, mind a nem megfelelő, mind a túltáplálás a metabolikus betegség kialakuláshoz vezet. A jelenségre a legjobb példa a pima indiánok esete, akik életük során sikeresen alkalmazkodtak a sivatagi életviszonyokhoz, a megfelelő öntözőrendszer kialakításával megalapozott, termesztett növényi táplálkozást vadászattal elejtett húsbevitellel egészítették ki. Ez az egyensúly a 19. századi európai invázió következtében megbomlott, és az életstílusuk megváltozásához vezetett. Ennek következtében ez a népcsoport jelenleg a világ legmagasabb II-es típusú diabétesz-előfordulási gyakoriságát mutatja, 35 éves korukra az indiánok 70%-a cukorbeteg lesz.