Legelsőbben is reggeli kávé, herbathé [gyógytea], csukolátának híre sem vala; ha valakinek azt mondottad volna: […] kell-e thé, talám azt tudta volna, hogy tezed [tegezed]; ha csukolátával kínáltál volna valakit, talám azt tudta volna, ha tudta volna, hol volna Kacsulátafalva Fogarasföldin; […] ha valakit kínáltál volna rosólissal [likőrrel], talám azt gondolta volna, hogy rozsból is sült kenyérrel kínálod. Híre sem vala ezeknek az régi időkben, hanem Brassóban főzték a fahéjvizet [égetett borban vagy vízben főzött fahéj], azonkívül az reggeli italt hívták aquavitának [pálinka], vagy tiszta égettbort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pincetokokban [rekeszekre osztott fedeles láda, minden rekeszben egy palackkal], úgy az nemes- és főasszonyok is úgy kínálták, s kivált az idegen embert. Vagy penig égettbort töltvén tálban, azt megmézelték, egy vagy két fügét vagy egynehány szem masolaszőlőt [mazsolát] tettek köziben, meggyújtották az égettbort, s úgy keverték az tálban kalánnal [kanállal], azután megoltván az tüzet, azt itták, az fügét utána ették. Az férfiak reggeli ital gyanánt jó finom édes-csípős ürmösbort is ittanak [olyan bor, amelybe ürmöt és más fűszereket áztatnak vagy főznek], s egészségesnek tartották, mert nem vala olyan paszomántos gyomrok, mint az mostaniaknak.