Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Oxidok, hidroxidok, hidridek és kettős töltésű ionok

A spektrális zavarások külön csoportját képviselik azok az ionok, amelyek a meghatározandó elemekből és a mintamátrix elemeiből, valamint a H-, O- és OH-specieszekből képződnek (az utóbbiak mind a vízből, mind a levegőből származhatnak). Az így keletkező hidrid-, oxid- és hidroxidionok elsősorban az anyaelemnél 1, 16 és 17 tömegegységgel nagyobb tömegszámú izotópokon okoznak átfedést (bár az összes lehetséges izotópos kombinációt érdemes számításba venni). Valamilyen mértékig csaknem mindegyik (meghatározandó és mátrix-) elem képez monoxid (MO+)- és hidroxid (MOH+)-ionokat [8790]. Azok az elemek, amelyekre a monoxid kötés erőssége nagyobb, általában nagyobb arányban képeznek MO+-ionokat. Tipikus példa erre a cérium és általában a ritkaföldfémek. Ez a probléma nagyon jól ismert a geológiai minták analízisében. Ezeknél a nagy tömegszámoknál a spektrális zavarások közül már csak az oxidképződéssel kell számolnunk. A könnyű ritkaföldfémekből képződött oxidok átfedést okoznak a nehéz ritkaföldfémek izotópjain. Ez a zavarás igen komoly mértékű lehet, mivel a könnyű ritkaföldfémek Clark-értéke (földkéregbeli természetes gyakorisága) lényegesen nagyobb, mint a nehéz ritkaföldfémeké. Ezért a készülék optimalizálásánál az oxidképződés mértékére oda kell figyelni.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave