Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Belső standard

Részben a kalibráció területéhez tartozik a belső standard használatának kérdése. A „belső standard” terminológia általánosan elterjedt a különféle analitikai atomspektrometriai módszereknél, holott talán helyesebb lenne „belső vonatkoztatónak” nevezni, hiszen az analitikai értelemben vett standardizációhoz nincs köze. Mindazonáltal a továbbiakban (az általános szóhasználat miatt) belső standardnak fogjuk nevezni. A belső standard használata azt jelenti, hogy nem az abszolút jelnagyságokat vesszük figyelembe a méréseknél, hanem egy ismert mennyiségben jelenlévő komponens jeléhez viszonyítjuk a meghatározandó elemek jeleit, és minden számítást (a kalibráló egyenes egyenletének, illetve az ismeretlen minták koncentrációinak kiszámítását) az így kapott relatív értékekkel végezzük el. A belső standard használatával kiküszöbölhetőek a jel rövid és hosszú idejű ingadozásai, illetve a jelnövelő vagy jelcsökkentő hatású nemspektroszkópiai (mátrix) zavarások. A belső standardot hozzá kell adnunk mindegyik mintához és kalibráló standardhoz, a vakot is beleértve, mégpedig lehetőleg azonos koncentrációban. A belső standard kiválasztásakor nagy gondossággal kell eljárnunk. A követendő fontos szempontok a következők:

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave