Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Lézerablációs mintabevitel

Ma ismert formájában az LA a mintafelület kis részletének egy fókuszált, nagy teljesítményű lézer fénynyalábbal való ablációján alapul, és az abláció gőz/aeroszol állapotú termékeinek egy alkalmas atomspektrométer atom/ionforrásába való bejuttatására szolgál. Az abláció folyamatáról a korábbi fejezetekben leírtaknak megfelelően a mintából lézerimpulzusonként ablálódott kis anyagmennyiség (ng-μg tömeg) miatt, és az impulzusszerű működési jellegből adódóan, az atomspektroszkópiai detektáláshoz olyan spektrométerre van szükség, amely kellően érzékeny és egyszerre több elem detektálására is alkalmas. Ezeknek a feltételeknek leginkább az ICP-MS-spektrométerek és a szimultán rendszerű (pl. echelle-rácsos, CCD-detektoros) ICP-AES-spektrométerek felelnek meg, ezért az LA-mintabevitel ma ezekkel összekapcsolva használatos leggyakrabban (LA-ICP-MS, LA-ICP-AES). Az LA-ICP-AES-kombinációval a részletesen dokumentált első kísérletek Thompson és mtsai[180], az LA-ICP-MS esetében pedig Gray [180] nevéhez fűződnek. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy az LA-t, bár eltérő koncepció szerint, már az 1960-as években is alkalmazták szikrakisüléssel összekapcsolva. Ezekben az elrendezésekben a lézer által keltett gőzök gerjesztését közvetlenül a mintafelület felett valósították meg szikrakisüléssel létrehozott plazma alkalmazásával. Laqua és Moenke-Blankenburg mtsaik-kal együtt számos közleményt publikáltak a területen, amelyek összefoglaló írásaik segítségével könnyen áttekinthetőek (pl. [110, 113, 182]). Az LA termékeinek inert gázárammal aeroszolként való szállíthatóságára először Kántor és mtsai hívták fel a figyelmet [183, 184], akik láng atomforrás alkalmazásával AAS-detektálást valósítottak meg. Jobb analitikai teljesítőképességük miatt azonban az LA-ICP-rendszerek az 1990-es évekre minden más kombinációt háttérbe szorítottak, sőt az LA-ICP-MS-kombináció szinte egyeduralkodóvá vált. Az LA-mintabeviteli módszer fejlődéstörténetéről és néhány elvi sajátságáról az érdeklődő olvasó többek között Kántor összefoglaló közleményében [106] találhat további információkat.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave