Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Újabb gerjesztőforrások

A manapság használt röntgencsövek alapfelépítése és működési elve szinte megegyezik a legkorábbi típusokkal az 1910-es évekből. Erre példa a fent bemutatott ún. ‘diffrakciós’ röntgencső (9.6.a. ábra). Részben a csövekből származó intenzitás növelése, részben a mikroanalízis irányába folyó fejlesztőmunka kényszerítette ki az újabb röntgencső típusokat. Az 1950-es években fejlesztették ki a rotációs anóddal működő berendezéseket; ahogy a neve is mutatja, az anód forog (∼ 6000 s−1), miáltal a hőterhelés eloszlik a jóval nagyobb forgó felületen, és így nagyobb teljesítmény érhető el (pl. I = 100–300 mA, U = 40 kV). Az elektronütközésen alapuló röntgensugárforrások végső intenzitás korlátját a hőelvezetés lehetősége szabja meg az anód azon területéről, ahová az elektronnyaláb becsapódik. A kisteljesítményű röntgencsövek működése azon a felismerésen alapul, hogy ha vékony fémfóliát használunk anódként, akkor nem keletkezik jelentős hő kisebb áram esetén, viszont a kiváltott röntgensugárzás keresztülhatol a fólián, amely így egyúttal ablakként is szolgálhat. A transzmissziós geometriájú kialakítás hozzájárul a fékezési sugárzás csökkentéséhez.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave