Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Egyedi részecskék nyomelemanalízise µ-XRF módszerrel

Sok környezeti alkalmazás követeli meg a részecskékből álló anyag kvantitatív jellemzését. Két fő megközelítése van a részecskékből álló anyag elemzésének: tömbi és egyedi részecskés analízis. Tömbi módszereket alkalmazva csupán a nagyszámú részecskét tartalmazó, heterogén összetételű minta átlagos összetételéről nyerhetünk információt. Ezek a minták azonban különböző típusú részecskék heterogén keverékei, ezért az átlagos összetétel és az átlagos átmérő nem elegendő a mintában lévő részecskék eloszlásának leírásához. Környezeti szempontból releváns információt a környezeti részecskék (XRF-méréstechnikával leginkább vizsgáltak: aeroszolok, talaj és üledékek) forrásairól csak úgy kaphatunk, ha a pontos összetételi információ áll rendelkezésünkre mind a főkomponensekről, mind a kis- és nyomkoncentrációban jelenlevő elemekről is. Egyedi mikroszkopikus részecskék fő elemi összetétele a kisrendszámú (Z < 11) elemeket is beleértve kvantitatívan meghatározható elektronsugaras mikroanalízissel [101, 102]. A fő elemi összetétel alapján azonban a természetes és antropogén részecskék nem azonosíthatók egyértelműen (pl. talajeredetű és pernyerészecskék a légköri aeroszolban), hiszen többnyire szilikát vagy kalcium-karbonát, esetleg kalcium-szulfát mellett csak nyomösszetevőikben különböznek. Az EPMA a nyomösszetevők meghatározására kis érzékenysége miatt nem alkalmas. A kis koncentrációjú elemek µ-PIXE módszerrel is meghatározhatók, de teljesen kvantitatív eredmények eléréséhez más módszerekkel kell kombinálni [103]. Egyedi mikroszkopikus részecskék elemanalíziséhez — kis koncentrációjú és nyomelemek esetén — mennyiségi meghatározás lehetőségét is ígérő hatékony módszer a diffrakciós röntgencsövön vagy szinkrotronforráson alapuló mikronyalábos XRF [104].

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave