Szeretnék köszönetet mondani Kovács Gyula kollégámnak, aki igen rövid idő alatt vállalta a könyv szakmai lektorálását. Emellett külön köszönet illeti meg nővéremet, aki a laikusok szemszögéből nézve világított rá arra, hogy az egyes fejezetekben közölt információk mennyire közérthetőek. Szőllősi Ágnes kolléganőm emlékezetkutató kísérleti pszichológusként szakmai és az arcészleléssel nem foglalkozó laikus szemszögből is tudta nézni munkámat. Kommentárjai így kettős segítséget jelentettek, rávilágítottak arra, hogy mely részeket kell érthetőbbé tennem, és nyelvileg is sokat csiszolt pár barokk körmondatomon. Hálás vagyok családomnak, akik szeretetükkel, mérhetetlen türelemmel és megértéssel asszisztálták végig a könyv megszületését, egy olyan nyugodt és békés környezetet teremtve nekem, melyben minden erőmmel és energiámmal a könyv megírására összpontosíthattam. Ki kell emelnem Németh Kornél doktoranduszt, akivel az utóbbi években együtt kutatjuk az arcfelismerési zavar viselkedéses és elektrofiziológiai aspektusait. Lelkesedésével és óriási munkaerejével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az arcfelismerési zavarral kapcsolatos fejezet életszerűvé és irodalmilag megalapozottá váljon.