A szociáletikai cselekvési értékek erősítésével kapcsolatban Welzel számára lényegesebb a büntetőjog szociáletikai feladata, mint az egyes konkrét jogi tárgy védelme, fontosabb az alapértékek reális érvényessége. A puszta jogtárgyvédelem csak negatív – megelőző, rendőri – preventív céltételezés. A büntetőjog legmélyebb feladata pozitív szociáletikai természetű. Pozitív alapértékek rendíthetetlen érvényessége formálja a polgárok szociáletikai ítéletét, és erősíti is a jogkövető beállítódást. Ennek következtében a büntetőjognak nemcsak meghatározott káros vagy veszélyes magatartásmódok ellen kell küzdenie, hanem és mindenekelőtt a polgár szociáletikai tudatára és beállítódására is hatnia kell.92 A büntetőjog számára legitim terület ezáltal kibővül. Welzel ebben nem a generálprevenció, hanem az igazságos megtorlás kifejeződését látta. A preventív karaktert azonban nem lehet nem észrevenni. Egyrészt a szociáletikai tudat és a jogi beállítódás veszélyeztetésének vagy megsemmisítésének a megakadályozásáról van szó, másrészt Welzel ennek védelmére legjobb eszközként a jogtárgyak sértését kerüli. Ez a felfogás a fentiek következtében generálpreventívnek tekinthető, miként Armin Kaufmann és Winfried Hassemer is gondolja. Armin Kaufmann Welzelnek a büntetőjog szociáletikai feladatáról vallott nézetében a generálprevenció pozitív aspektusát látja, és azt a jogkövető magatartás szocializációjaként jellemzi. Kaufmann több komponenst emel ki: egy informatív mozzanatot, amely arról világosít fel, mi a tilalmazott; amely a jogrend érvényesítési erejébe vetett bizalom fenntartását jelenti, továbbá a maradandó jogkövető beállítódás alakítását és erősítését. Kaufmann nem kísérli meg természetesen az igazságos megtorlásnak ezen pozitív prevencióval történő helyettesítését, hanem előfeltételnek tekinti a megtorlás számára.93 Hassemer is úgy gondolja, hogy a welzeli koncepció pontos leírása annak, ami generálprevencióként vagy pozitív prevencióként jelölhető meg.94