Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Allitok

A szilikátos kőzetek felszíni mállásuk alkalmával lényegileg három alkotórészre esnek szét: 1. alkáli- és mészalkáli- (Na-, K-, Ca-, Mg-) hidroxidok, 2. Al- és Fe-hidrátok, 3. kovasav. E háromféle alkotó további sorsa és új ásványokká szerveződése általában az éghajlatnak, a talajvíz kémhatásának és a redoxviszonyoknak a függvénye. Mindhármuk helyben maradása esetén — amire elsősorban a mérsékelt éghajlat és a pH 7 körüli ingadozása nyújt lehetőséget — a fő alkotórészeik (a Si és Al) után sziallitoknak nevezett agyagásványok, ill. agyagkőzetek képződnek. Hűvösnedves éghajlaton, savanyú kémhatás mellett mind az alkáliák, mind az Al- és Fe-hidrátok kilúgzódnak, és csak a SiO2 marad vissza (I. kötet, 2.4. fejezet: podzolos mállás). Meleg és váltakozva nedves-száraz éghajlaton, túlnyomórészt enyhén savanyú és semleges kémhatás esetén viszont az alkáliákkal együtt a SiO2 kerül oldatba és távozik, s az Al- és Fe-hidrátok (az allitok) halmozódnak föl. Ennek a humid, de két évszakos trópusi klímához kötött allitos mállásnak a vasvegyületektől vörösre festett közönséges (Buchanan típusú), kaolinites, vasdús, mangános, nikkeltartalmú és bauxitos laterit (ill. lateritbauxit), valamint a szaprolit a két fő terméke, amelyeket Bárdossy (1981) laterites kőzetek néven foglal össze.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave