Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A víz átvilágítottsága

A víz átvilágítottsága, vagyis a növényi asszimilációhoz szükséges fény behatolási mélysége a vízben lebegő iszaprészecskék és szerves bomlástermékek koncentrációjától függ. Seibold (1974) szerint ez az oka annak, hogy az Északi-tengerben sok helyütt már 15 m mélységben sem élnek algák, Nápolynál ellenben még 120 m-ben is találhatók. Fotoszintézis átlagosan csak 70, de legfeljebb 200 m mélységig lehetséges. Ezért a tenger jól átvilágított (fotikus) övének alsó határát 200 m-nél szokás megvonni. Különösen sok fényt kap e zóna legfelső, kb. 50 m-ig terjedő sávja; ezért ebben a legdúsabb az élelemlánc szempontjából oly fontos növényi élet. Átlagosan 500 m-ben vonható meg a fény nélküli (afotikus) öv határa, amely már csak egyes világító szervezetektől kap némi fényt. Helyhez kötött növények a mai tengerfenéknek csak kb. 2%-án tenyésznek, és fosszilisan is ritkán találhatók.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave