Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A tengeri szervezetek üledéktani és faciológiai jelentősége

Az élő szervezetből elpusztulása után kemény vázrészei (vagy azok lenyomatai), puha testének bizonyos szerves vegyületei, életműködésének az egykori tengerfenék felszínén (tehát a réteglapokon), ill. a fenék belsejében (tehát a rétegen belül) látható nyomai többnyire csak különleges körülmények között maradnak fenn. Seibold (1974) szerint a mai sekélytengeri fajok és egyedek csak kb. 1/3-ának van esélye arra, hogy vázrészeik fennmaradjanak. Autochton helyzetben való megőrződésre elsősorban a szesszilis vagy magukat félig beásó szervezeteknek van esélyük, noha a hullámverés még a szilárdnak tűnő korallépítményeket is erősen összetördelheti. A csak kis távolságú szállítást szenvedett, nagyobb maradványok mégis értékes felvilágosítást nyújthatnak egykori életterükről. Az áthalmozott szerves maradványok helyzetéből és irányítottságából pedig éppúgy kiolvasható az áramlás típusa, iránya és (relatív) sebessége, mint az anorganikus törmelékekéből (II. kötet, 17.1 fejezet).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave