Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A kontinentális lejtő

2–100 km szélességű csíkjának a nagy folyódelták előterében 1°20′, a tektonikus eredetű partok mentén 5°20′ (átlagosan tehát kb. 4°) hajlásszögű felülete 1,5 és 3,5 km közötti vízmélységben a kontinentális lábazat helyenként 1000 km szélességű, 0,5°-nál is kisebb lejtésű felszínébe megy át. Az utóbbi kb. 4 km mélységben 10‰-nél is kisebb hajlással simul bele a kb. 1‰-es hajlású mélytengeri síkságba (10.1 és 10.2 ábra). Az ezen átlagértékek körüli ingadozás természetesen elég nagy. A kontinentális lejtőbe vágódó tenger alatti kanyonok deltái ui. a mélytengeri síkság szélét is elborítják. A lejtőt (pl. Kalifornia előterében vagy a Blake-platón) lépcsős szegélyterületek, a Mexikóiöböl Ny-i részén pedig a part élével párhuzamos, só-diapírok okozta gerincek és mélyedések tarkítják. Ehhez járul még a lejtő középső és alsó részén gyakori üledékcsúszás, -rogyás és -suvadás felszínmódosító hatása (Seibold 1974; Bouma 1979).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave