Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Mállási oldatok

A valódi vagy kolloid oldatok egyszerű vagy komplex ionjai alakjában, továbbá a szuszpendált szemcséken adszorbeálódva tovaszállított mállástermékek — vagy még a szabad felszínen, vagy az állóvízi üledékgyűjtőbe kerülésük után, vagy a talaj- és az üledékvagy kőzetszemcsék között szivárogva — a mozgásukat biztosító fizikai és kémiai feltételek megváltozása következtében előbb-utóbb kicsapódnak. A kristályos vagy gél állapotban kivált anyagok mennyiségük, anyaoldatuk mozgásiránya s a rendelkezésre álló tér nagysága szerint bevonatok, kérgek, repedés-, üreg- és póruskitöltések, konkréciók, önálló lencsék vagy rétegek alakjában, gyakran azonban az egyidejűleg lerakódó törmelékes szemcsékkel összekeveredve halmozódnak fel. A törmelékszemcsék közti pórusvízből e szemcsék kötőanyagaként utólag kivált ásványok elsősorban a leülepedéskor még laza törmelékhalmazok kőzetté szilárdulásában játszanak fontos szerepet. Az oldatokból kicsapódó anyagok mennyisége, minősége és megjelenési módja igen sokféle tényező kölcsönhatásának eredménye. A kicsapódási folyamat fő vonásait a forrásterület lepusztulását befolyásoló számos körülményen, a szállítás módján és sebességén kívül a felhalmozódási terület éghajlati, geomorfológiai, vízföldtani és hidrodinamikai viszonyai határozzák meg. Részletei pedig elsősorban a folyó- és állóvizek s az ezekkel szoros kapcsolatban álló talajvíz, valamint a mélységi rétegvizek pjt viszonyaitól, sűrűségétől, áramlásaitól, redox- és pH-viszonyainak alakulásától, gáz-, só-, elektrolit- és szervesanyag-tartalmától, továbbá a bennük megtelepedett élettársaságok tevékenységétől függenek. A tisztán fiziko-kémiai (tehát közvetlen), vagy a biokémiai közreműködéssel történő (tehát közvetett) kicsapódás igen változatos módjáról, termékeinek összetételéről, szöveti és szerkezeti tulajdonságairól, üledéktani és gazdasági jelentőségéről a következő fejezetek igyekeznek képet adni. Itt csupán azt hangsúlyozzuk, hogy a mállási oldatok mozgásai, alkotóiknak egymással és a bezáró üledék vagy kőzet szemcséivel való reakciói a szemcseközi pórusokban tárolt talaj- és rétegvizekben is folytatódnak. Ezért a fiziko-kémiai kicsapódás üledékképződés közbeni (szingenetikus) vagy betemetődés utáni (dia- és epigenetikus) folyamatait nem mindig könnyű egymástól elválasztani. Elsődleges kiválással főleg az álló- és folyóvizek réteges vagy lemezes mész- és sólerakódásai esetében lehet számolni. A talajvíz kapilláris fölemelkedéséből származó mész-, szóda- és kovakérgek azonban éppúgy másodlagosak, mint pl. a löszbabák vagy a bauxitkonkréciók. Ezek a helyi jellegű kiválások csak viszonylag kis mennyiségű üledék megszilárdulását biztosítják. Sokkal fontosabb náluk a nagy üledékhalmazok egészét átjáró pórusoldatok általános kötőanyagul szolgáló, a porozitást és permeábilitást csökkentő — meszes, dolomitos, foszfátos, kovás, vas- és mangánoxidos stb. — csapadéka. Ez a csapadék a kőzet színét is erősen befolyásolja. A törmelékes ásványokat átitató vagy vékony hártya alakjában bevonó ásványfázisok színe ui. általában elnyomja a fő ásványokét, amelyek színét gyakran nyomnyi mennyiségű „idegen” ionok befolyásolják. Az üledékes kőzet színe már makroszkóposan is sokat elárul annak képződési viszonyairól. A szerves anyagban dús üledékek sötét színe pl. ülepedés vagy diagenezis közbeni O2-hiányról, pirittartalommal párosulva pedig O2-mentesség melletti H2S-fejlődésről tanúskodik. A fer-ro-hidroxidos üledékek szürke vagy zöldesszürke színe redukciós, a hematitosak, ill. limonitosak vöröstől sárgás szürkéig változó színe pedig oxidatív körülményekre utal, s közvetve a környezet és klíma nedves, ill. száraz jellegét tükrözi (2.4., III. kötet, 27.51 és 30.41 fejezet). A felszínen levő üledék mállási színeiért főleg a beszivárgó csapadék felelős.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave