Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A korai diagenetikus dolomitosodás

A korai diagenetikus dolomitosodás során a laza kalcit- vagy aragonit-üledék közvetlenül leülepedése után — Barthurst (1971) szerint „szindiagenetikus” — Mg-ionok felvételével dolomittá alakul át. A legtöbb holocén tengeri dolomit korai diagenetikusnak tekinthető. Főként aragonitból álló üledékből átalakult, rendezetlen rácsszerkezetű, a sztöchiometrikustól eltérő összetételű, nagy — 55–65 mol%-nyi — Ca-tartalmú protodolomitot írt le Deffeyes et al. (1956) a Holland-Antillákhoz tartozó Bonaire-szigetről, Shinn (1968) a floridai selfről, Shinn et al. (1965) a Bahamákról, Illnig et al. (1965) a Perzsa-öbölből. Mivel kicsiny ionkoncentrációkról van szó, a korai diagenetikus dolomitosodás meleg éghajlaton, nagy Mg2+ / Ca2+ hányadosú oldatok hatására akkor megy végbe, ha azok jelentős mennyiségben szivárognak át az üledéken. Szerves anyagnak a korai diagenetikus dolomitosodásban játszott szerepét az ilyen típusú (pl. a gutensteini) dolomitok jelentős bitumentartalma is megerősíti. A Bükk hegység felső-perm korú Nagyvisnyói Formációjának dolomitrétegei pedig nemcsak bitumenben, hanem gipsz utáni üregecskékben vagy pszeudomorfózákban is bővelkednek (Antal—Balogh 1980; 14.26 ábra).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave