Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A mechanoglifák

A mechanoglifák azoknak a sérüléseknek a nyomai, amelyek az üledék felső, még csak kissé megszilárdult részén kimosás, súrlódás, szemcseszökellés, -vonszolás, -döfés, kristálybenyomódás vagy üledékzsugorodás következtében a lerakódással (csaknem) egyidejűleg keletkeztek. E nyomok a homok- és agyagrétegek váltakozásaiban a leggyakoribbak. Jellegzetes formáik sekélyvízi rétegsorokban a durva rétegek fedőlapján, turbiditekben pedig azok fekülapján a legélesebbek. A turbiditek mechanoglifáinak többsége tehát fekvőlapi „talpjegy”. Ennek az az oka, hogy a zagyár-ritmus pélites zárótagjának fedőlapjára íródott negatív formákat a következő ritmus kezdőtagjának a pélitnél utólag erősebben cementálódó homokja tölti ki. A negatív alakzatok finomságait pedig a ritmus fekvőlapjának változatos formájú kidudorodásai a pélitnél hívebben őrzik meg. A talpjegyek értelmezésekor természetesen mindig azok negatívjait kell magunk elé képzelnünk, vagy viaszba, gyurmába nyomás révén előállítanunk.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave