Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A fanglomerátum

A fanglomerátum szárazföldi iszapárak, zagyárak, sárfolyások lerakódása. Akkor képződik, ha a megelőző intenzív törmelékképződés termékeiből váratlan hóolvadások, rendkívüli méretű esőzések következtében kialakult, és meredek lejtőkön lezúduló iszapárak a lejtő alján hirtelen elveszítik mozgási energiájukat. Itt ezek osztályozatlan, szilárd törmelékanyaga hirtelen lefékeződve, rendezetlenül rakódik le. Ezért a fanglomerátumok szemcseösszetételében a pélit frakció részaránya is jelentékeny lehet. A zagyárak nagy sebességgel haladnak ugyan a lejtőn vagy a völgyekben, de rövid életűek; max. 10 km-es nagyságrendű hosszúságuk a lejtőtörmelékek km-es és a folyóvizek 100–1000 km-es nagyságrendje közé esik. Alaki és anyagi tulajdonságaikat tekintve üledékeik is a kőzettörmelék és a kavicsos kőzetek között foglalnak helyet. Szemcséik mérete valamivel kisebb, mint a lejtőtörmeléké, hiszen a legnagyobb tömböket általában a zagyok viszonylag korán kiejtik. Osztályozóttságuk viszont némileg jobb; durvább szemcséik éle — bár csak kissé, de — megállapíthatóan kopott, azok felületi megmunkáltsága pedig (különösen, ha viszonylag sok kvarchomokot és -aleuritot is tartalmaznak) jelentékeny lehet. A fanglomerátumoknak általában nincs belső rétegzettségük, csupán egyes hosszúkás vagy lapos törmelékdarabjaik gyenge irányítottsága utal erre. A túlnyomórészt pszéfites maradvány- és lejtőtörmelékkel szemben azok a fanglomerátumok, amelyek agyagos-homokos kőzetekből álló hegységek környezetében képződtek — kevert típusúak, mert bennük az agyagos kőzeteknek is jelentős szerepük van. E válfajaik kőzettanilag már a kavicsos vagy kőzettörmelékes agyag, agyagos homok, homokos agyag kategóriába tartoznak.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave