Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Az arenitek diagenezise

A felszíni vagy vízalatti homoküledék laza összetartását csak rendezetlen szemcséinek felületaktív erői biztosítják. A betemetődést követő tömörödés során azonban e szemcsék a felülről ható nyomásra merőleges irányba fordulnak. Eközben nemcsak illeszkedésük válik szorosabbá, hanem egymáshoz dörzsölődésük és összetöredezésük után újra összeforrott részecskéik is a szemcseközi mátrixot gyarapítják. A szorosabb illeszkedést a fedőterhelésen kívül a földkéreg mikroszeizmikus rázkódásai és az üledék vízvesztésének egyenlőtlenségei s a szomszédos rétegekből származó víz átáramlása is elősegíti. E lényegileg mechanikai hatásokat fokozzák azok a hőmérséklet emelkedése szerint változó kémiai reakciók, amelyek egyfelől a szemcsék és a mátrix, másfelől a nyitott pórusokban szivárgó oldatok között a részecskék felületét bevonó tapadóvíz-hártya közvetítésével úgy mennek végbe, hogy eredőjük a pórusokat eltömítő cementásványok kiválását idézi elő. Ezért a finom- és középszemű homok 44%-os, a jelenkori eolikus dűnehomok 39–47%-os, a fluviális homokpadok 54%-os kezdeti porozitása és áteresztőképessége (I. kötet, 12.34 fejezet) a betemetődés fokozódásával jelentősen csökken (20.18 ábra). Kísérletek szerint a száraz, finomszemű homok porozitása 300 kp/cm2 nyomáson 32%-ra, 1700–1800 kp/cm2 nyomáson 25%-ra esik vissza. A finom- és középszemű, jól osztályozott homok 44%-os porozitását rázással 33%-ra, az osztályozatlanét 27%-ra csökkentették. Az idősebb (és cementezettebb) homokkövek porozitása 12–15%, vagy még ennél is kisebb.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave