Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Kőzetszerkezet

Az aleur(ol)itok jelentékeny része tömeges kifejlődésű. Cementáltabb részleteik gyakran kiemelkedve mállanak ki a környező „puhább” agyagból. A finom aleuritok folytonos horizontális-párhuzamos lemezessége vagy vékonyrétegessége (22.1. tábla; 22.2. tábla: 1–2) nyugodtvízi környezetet bizonyít. A megszakított horizontális-párhuzamos, vagy a homokfodrokat lefedő lencsés és flázeres rétegesség a szállítási energia időnkénti megnövekedéséről árulkodik. Némileg magasabb energiaszintet jelez a megszakított hullámos, nem-párhuzamos rétegesség. A görbült párhuzamos és a görbült kiékelődő rétegesség valószínűleg a vízfenék egyenetlenségeinek akkréciós kitöltődésével keletkezik. A durva aleuritokban gyakori áramlási fodrok kis méretű ferde- vagy keresztlemezességet eredményeznek (22.2 ábra). Szénült növénymaradványok, csillámpikkelyek, nehézásványok és durvább törmelékszemcsék osztályozódása révén páros réteglemezek alakulhatnak ki (17.5 ábra). A már létrejött ülepedési egységeket azonban a bioturbáció teljesen el is tüntetheti.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave