Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Az ártufa

Az ártufa a turbulensen áramló, lavinaszerűen hömpölygő, gőzölgő, füstölgő és perzselő piroklasztikus árból származik (23.23 és 23.24 ábra). Ez gázban diszpergált olvadékok és szilárd alkotók rendszere. Hőmérsékletét Székyné Fux—Maury (1978) Tokaj-hegységi ártufák szenesedett autochton fatörzsmaradványainak infravörös spektrumai alapján (23.7 táblázat) 300–400°C-ban állapította meg. Megszilárdult termékei — a különböző ártufa- (lavinatufa-, összesült tufa-) változatok — rövid idő alatt terítik be környezetüket, s a felszíni egyenetlenségeket kitöltve jutnak el a kitörés helyétől 5–120 km-nyire levő végpontjukra. Az egy kitörésből származó tufaleplek több száz, sőt több százezer km2-t is beboríthatnak, vastagságuk azonban csak 3–70 m között van. Az erősebben összesült ártufák az igniszpumithoz, gyengébben összesült változataik pedig a hullott tufákhoz állanak közelebb. Kettejük határa alkotórészeik lágyulási pontjánál (kb. 550 °C-nál) vonható meg. Az ártufát az igniszpumittól a kristálytöredékek és a horzsakő nagyobb mennyisége, a vulkáni üveg kisebb aránya és törmelékesebb jellege különbözteti meg (l. 23.8 ábra).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave