Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A forrásmészkő

A forrásmészkő olyan likacsos-szivacsos szerkezetű, nagy porozitású mészkő, amely források, forrástavak, zuhatagos patakok vizéből — annak CO2-vesztése miatt — igen változatos formájú bekérgezéseket alkotva csapódik ki. A CO2-vesztés bekövetkezhetik: a felszínre kerülő víz nyomásának csökkenése, hőmérsékletének emelkedése, a víz heves mozgása és porlódása, valamint a vízi növények CO2-asszimilációja következtében. A gömbös-vesés kalcitkiválások egymásra rakodásából származó, üregekkel elválasztott, függő cseppkövekre emlékeztető, kalcitanyagú alakzatok gyakran a vízben élt, vagy oda besodródott állatok és növények maradványait, ill. az azok kioldódása után visszamaradt lenyomatokat is őrzik. A forrásmészkő elsősorban a könnyen karsztosodó mészkő- és dolomit-hegységek jellemző, azok törmelékét gyakran karsztbreccsává cementező képződménye. A vértesszőlősi kőfejtő pleisztocén forrásmészköve (ős)emberi lábnyomairól nevezetes. A lillafüredi Anna-barlang pedig a Szinva-patak zuhatagjában kicsapódó, 40 m vastagságú forrásmészkőben kezdődik.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave