Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A porcelanit

A porcelanit (26.59 ábra) olyan kagylós törésű, kemény, tompa fényű, másodlagos, tengeri kovakőzet, amely CT-opál mellett aránylag sok karbonátot és agyagásványt tartalmaz, és viszonylagos könnyűségét, valamint törési felületének a máz nélküli porcelánra emlékeztető küllemét finom pórusainak köszönheti. A porcelanit az agyagos diatomaföldek vagy vitroklasztos vulkáni por diagenetikus átalakulásának a terméke. Az agyagszegény diatomitok A-opál-jának átalakulása az opálos tűzkőn (CT-opálon) át a kvarcos tűzkő felé halad. Ezzel szemben az agyagos diatomaföldek diagenezise során előbb porózus CT-porcelanit, majd kvarc-porcelanit jön létre; a diatomaszegény agyagpalák diagenezise pedig előbb CT-opálos, majd kvarcos agyagkövet eredményez. A kvarcos tűzkövek és kvarc-porcelanitok SiO2/agyag-ásvány hányadosa 6–18, a porcelanitoké 1,5–8, a kovás agyagköveké viszont 0,5–2 között van. Az elsősorban SiO2-agyagásvány-karbonát keverékéből álló kiinduló kőzetből úgy képződik porcelanit, hogy alapanyagának karbonáttartalma kioldódik, a hátramaradt kolloid kovaoldatokból kicsapódó CT-opál pedig apró lepiszférák (26.21 ábra; 26.7. fejezet) alakjában vonja be a keletkezett üregek falát; ezek viszont a betemetődés fokozódásával kvarccá alakulnak. Ez a két átalakulási fokozat egyúttal a diatomit tömörödésének a kezdeti konszolidálódást követő két lépcsőjét is meghatározza (Isaacs 1983).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave