Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Fogalom és jelentőség

5,1%-os földkéregbeli gyakorisága folytán a vas kisebb-nagyobb mennyiségben szinte minden magmatitban, metamorfitban és — az evaporitok kivételével — az üledékek és üledékes kőzetek túlnyomó többségében is jelen van (27.1 táblázatban). Ezek Fe-tartalma a szemcsenagyság finomodásával nő, a karbonáttartalom növekedésével pedig csökken. James (1966) szerint az üledékes kőzetek közül csak azok nevezhetők vasban gazdagnak, amelyek színvas-tartalma 15% fölött van. Ennek a vaskohászat kezdetén technológiai értékű határnak azonban ma már inkább csak kőzettani értéke van, mert a hasznosíthatóság alsó határa a mennyiségi és minőségi követelmények megnövekedése, a technológia fejlődése s a szállítás korszerűsödése következtében azóta átlagosan ezen érték duplája fölé emelkedett. Az üledékes vaskőzetek ui. a vasásványokon kívül számos olyan meszes, agyagos vagy kovás anyagot tartalmaznak, amelyeknek a kohósítás során való eltávolítása jelentékeny energiatöbbletet igényel. A különféle acélfajták tömegcikké válása előtt a régi, faszéntüzelésű vashámorokban a vasas bekérgeződésektől a mocsár- és gyepvasérceken át az agyagos vasércekig és vasas homokkövekig mindent feldolgoztak. Ma viszont sok helyütt a karbonátos, szilikátos, sőt gyakran a hidroxidos vasérc bányászatát is szüneteltetni kénytelenek. Mivel a vasban dús kőzetek használhatósága egyebek közt a dúsíthatóság, az infrastrukturális helyzet és a szállítási költségek függvénye, a kitermelésre érdemes vastartalom a világpiaci helyzet és a gazdaságossági mutatók függvényében lelőhelyenként változik.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave