Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Minette-típusú, limonitos vasoolitok

Legnagyobb lelőhelyeik ÉK-Franciaország, Luxemburg és Belgium területén, a Lotharingiai-medence felső-liász-alsó-dogger képződményeinek 200 km hosszú és 20–30 km széles sávjában, 1100 km2 területen találhatók. Csaknem kizárólag törmelékes és/vagy karbonátos rétegösszletekben jelennek meg. A homokkövön nyugvó és márgával fedett, 25–50 m vastagságú érces összlet 12–15 telepének egyenkénti vastagsága 0,5 és 13 m között mozog, s a jobb minőségűek 6–16% SiO2, 5–19% CaO, 0,5% körüli MnO, 2% körüli P2O5 és 4–7% Al2O3 mellett 31–37% Fe-t tartalmaznak. A mélyebb helyzetű, zöldes, feketés vagy barnás színű telepek vasszilikátos-limonitos anyagúak, a felsőbbek szürkés, sárgás vagy vöröses színűek, meszesebbek és hematitban is dúsabbak. Az egyes telepeket flázeres és finomlemezes szerkezetű agyagkő- és aleurolit-betelepülések választják el egymástól. A telepek anyaga részint görgetegeket tartalmazó, részint keresztrétegzett vagy lemezes, elsődlegesen limonit-ooidokból, kvarcszemcsékből és kalcitos héj törmelékből álló, jól és igen jól osztályozott homokkő, amely a Tethysnek a hercíniai hegységroncsok közé nyomult, epikontinentális melléktengere partjai mentén rakódott le. A 0,2–1,0 mm-es ooidok és kvarcszemcsék mediánja 0,20–0,25 mm, a karbonátos héjtöredékeké 0,5–1,0 mm között változik (27.20 ábra).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave