Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A mangán szerepe a felszíni mállási folyamatokban

A természetben 2, 3 és 4 vegyértékkel megjelenő Mn-nak az elsődleges kőzetalkotó ásványokból való kiszakadása és a magmás folyamatokban őt kísérő Fe-tól, valamint az ugyancsak oxifil Al-tól való elkülönülése a mállás jellegétől, pH és Eh viszonyaitól, a jelenlevő szerves anyag mennyiségétől és minőségétől függ. A Mn-nak a vasásványokba való beépülését az Fe2+ és az Mn2+ ionok méretének és ionpotenciáljának hasonlósága teszi lehetővé. Magasabb oxidációs fokú ionjaik (az Mn3+, az Mn4+, ill. az Fe3+) azonban exogén körülmények között fokozatosan elválnak egymástól. Ezt az teszi lehetővé, hogy a Mn2+ ionsugara nagyobb, ionpotenciálja kisebb, biofíliája pedig erősebb, mint az Fe2+-é. Ezért a Mn szerves anyagban dús mállási környezetben már kis redoxpotenciál mellett is oldódik (28.3 és 28.4 ábra). Ha pedig az oldat pH-ja a savanyú oldal felé tolódik el, akkor a Mn lényegében a redoxpotenciáltól függetlenül mozgékonyabb lesz, mint akár a vas, akár a szintén jellegzetesen oxifil alumínium. A Mn hiánya és felszaporodása egyaránt betegségek forrása lehet. Savanyú talajoldatok nagy Mn-tartalmuk, a lúgos kémhatásúak pedig Mn-hiányuk révén gátolják a növényzet fejlődését.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave