Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A foszforit fogalma és fajtái

Elvileg minden olyan üledékes kőzetet foszforitnak lehetne nevezni, amelyben a vegyelemzés a földkéregbeli 0,23 súly%-nyi átlagnál több foszforpentoxidot (P2O5), ill. az ebből 2,1853-mal való szorzással számítható 0,503 súly%-nál több trikalciumfoszfátot [Ca3(PO4)2] mutat ki. Technológiailag azonban többnyire csak azt az üledéket tekintjük foszforitnak, amelynek P2O5-tartalma 18–19 súly% fölött van. Ennél kisebb P2O5-tartalom esetén csak foszfáttartalmú üledékről, ill. üledékes kőzetről beszélünk. A hasznosítás gazdaságosságát az anyag fizikai sajátságai (szövete, keménysége, szemcsemérete, kristályossági foka, porozitása), ásványtani és kémiai alkotói (járulékos és nehéz ásványai, Fe-, Si-, Ca-, Fe-, Al- és Na-tartalma, esetleges mérgező elemei) is jelentékenyen befolyásolják. Ezért a foszforit minősítésekor a P2O5-tartalom nagyságán, s az előfordulás földtani alkatán és elhelyezkedésén kívül e tényezőket is mérlegelni kell. A modern dúsítási eljárások lehetővé teszik, hogy a P2O5-tartalom alsó határát konszolidálatlan foszforit esetében 5% körül vonják meg, ami a 18,5%-nak megfelelő 50%-nyi foszfátásvánnyal szemben csak 13,5%-nyi foszfátásványt jelent (Notholt 1980). A különböző „meddő” kőzetek átlagos P2O5-tartalmáról a 29.1 táblázatban, a jelenleg fejtett nagyobb foszfátelőfordulások átlagos, valamint dúsítás utáni P2O5-tartalmáról pedig a 29.2 táblázatban tájékoztat.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave