Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A bauxit fogalma

A bauxit petrográfiailag az a többnyire feltűnő színű, allitos összetételű (Al2O3 » SiO2) reziduális kőzet, amelyben az Al, Fe és Ti oxidos, ill. hidroxidos ásványainak együttes mennyisége úgy haladja meg a kőzet súlyának 50%-át, hogy ezen belül az Al ásványai vannak túlsúlyban. A fennmaradó rész zömét különböző (főleg 1 : 1, ritkábban 2 : 1 típusú) agyagásványok alkotják. Egyes bauxitfajtákat a karbonátok (kalcit, dolomit), esetleg szerves anyagok, szulfidok, szulfátok vagy foszfátok változó mértékű dúsulása jellemez. A törmelékes szilikátásványok mennyisége általában csak tized%-okban mérhető, egyes lateritbauxitokban viszont 10–20%-ot is elérhet. Mivel a kevés vas- és agyagásványt tartalmazó, „tiszta” bauxitot egyfelől az oxidos vasérccel, másfelől az agyaggal, sőt ritkán a mészkővel és a dolomittal is átmenetek köthetik össze, a leggyakoribb bauxitfajták és keverékkőzeteik nevezéktanát — Bárdossy (1977) javaslatára — a 30.2 ábrán látható módon lehet megoldani. [A karbonáttartalmat kifejező értékhatárok szervesanyag- és foszfát- (sőt bizonyos megszorításokkal mangán-) tartalom esetén is alkalmazhatók.]

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave