Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Az olajpala

A szénhidrogének potenciális anyakőzeteinek sorában — viszonylag nagy szervesanyag-tartalmuk értékesíthetősége folytán — kiemelkedő jelentőségük van az olajpaláknak. Az olajpala („alginit”) technológiai szempontból olyan finom szemű üledékes kőzet, amelyből 400–600 °C közötti pirolízissel sötétzöld színű, paraffindús „nyers palaolaj” párolható le, oldószerekkel pedig 0,5–4%-nyi bitumen oldható ki. Kőzettanilag a pélit és a kőszén közötti átmenetnek tűnik; eredete és szerves anyagának a kőszéntől eltérő jellege, továbbá halványszürke, halványzöld, esetleg halványbarna színe és gyakori lemezessége azonban mind a szenes agyagtól, mind az agyagos kőszéntől megkülönbözteti. Szerves anyagban gazdag részletei gyakran viaszos tapintásúak. Ezek mállása nagyon lassú, és a kerogéntartalommal fordítva arányos. A feltárás homlokán kiégő szénpalákat sötétebb színük, mállékonyságuk, ridegségük, kisebb tömörségük, szabad szemmel is látható szerves anyagaik alapján lehet felismerni. Az olajpalák többsége viszont lemezes-leveles agyagra vagy aleuritra emlékeztet. Nagy szervesanyag-tartalmukra általában csak feltűnően kicsiny (0,9–1,6 g/cm3) térfogatsúlyuk és a friss törési felületen érezhető, enyhe petróleumszag utal (31.79/a és 31.79/b ábra).

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave