Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A tárolókőzet porozitása és átbocsátóképessége

Kedvező szerkezeti helyzetben, típusától és korától függetlenül, az anyakőzet és a természetben előforduló valamennyi permeábilis kőzet szolgálhat szénhidrogének tárolókőzetéül. A legalkalmasabb és leggyakoribb tárolók többsége üledékes kőzetekben található. A törmelékes kőzetek közül elsősorban azok az — általában nagy elsődleges porozitású, jól osztályozott — homok-, homokkő- és konglomerátum-rétegek jönnek számításba, amelyek vertikális és horizontális kiterjedése is nagy. Ilyenek a folyóvizek alsó szakaszának homok(kő)leplei, a sivatagi sóstavak homoklerakódásai, a litorális és szublitorális régió karbonátos és törmelékes rétegei, a deltahomlokok és selfek homokjai, a tengeralatti törmelékkúpok proximális lerakódásai. A kiékelődő, egymásba fogazódó, lencsés és vertikálisan ismétlődő „szendvics”-telepek viszont csak kevés szénhidrogént tartalmaznak. A karbonátos kőzetek hézagtérfogata származhat kristály-, ill. szemcseközi porozitásból, de lehet repedéses, üreges, fosszília- és zátony- vagy zátonytörmelék-porozitás is. Mátrixporozitás esetén a pórusok nagysága és áteresztőképessége kicsiny. Hasadék-, csatorna- és üreg-porozitás alkalmával ugyanez nagy lehet. Rétegeik nagy területen egységes kifejlődése következtében helyenként a vegyi üledékekhez és a kőszénhez is nagy szénhidrogéntelepek kötődnek. Az üledékes medencék aljzatát felépítő magmás és metamorf kőzetek repedezett és mállott — gyakran helyben maradt sajátanyagú törmelékkel is borított — felső részei kedvező körülmények között szintén feltöltődhetnek a medence üledékes anyakőzeteiből származó szénhidrogénnel, a többnyire kis mátrixporozitás miatt azonban nagy telepek kialakítására általában alkalmatlanok.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave