Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A stacionárius fluidizáció

A stacionárius fluidizáció módja a szilárd szemcsék, ill. a fluidum sajátságaitól és érintkezési felületeik geometriájától függ. A jelenség kísérletileg egy olyan függőleges (üveg)hengerrel modellezhető, amelynek likacsos lemezzel elrekesztett alsó részében egyforma sűrűségű és méretű szemcsék monodiszperz rétege foglal helyet (lásd 4.17 ábra, 1). A lemezen át alulról V sebességgel fluidum áramlik a rétegbe. Ha ez a V sebesség kisebb annál a Vkr sebességnél, amely a réteget fluidizálni képes, akkor a réteg szemcséit még továbbra is a szomszédos szemcsék fogják hordozni, de a réteg bemerülési súlya — Archimédesz tételének megfelelően — a száraz súlyánál kisebb lesz. A fluidizáció akkor indul meg, midőn V = Vkr, amikor a fluidumbeáramlás vonszoló ereje a szemcsék bemerülési súlyát is kiegyenlíti. Szorosan illeszkedő szemcsék esetén ez a réteg enyhe tágulását eredményezi. A lehetséges leglazább szemcseilleszkedésnek megfelelő térfogati koncentráció esetén azonban a fluidizáció kezdetét nem kíséri a réteg tágulása.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave