Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


Az eolikus fáciesek fosszilis anyagban való felismerése

Ez a földfelszín formakincsére, a kisebb-nagyobb kőzetdarabokra s a homokszemcsékre gyakorolt szélhatás ismeretében sem mindig könnyű feladat. Már csak azért sem, mert a szél általában más üledékképző mechanizmusoktól átvett anyagokat munkál meg, s az azok eredeti sajátságainak a légmozgás törvényei szerinti átalakításához szükséges idő nem mindig áll rendelkezésre. A tenger- vagy folyópartról kifújt homok pl. könnyen visszakerül eredeti vízi környezetébe, és ilyenkor szinte elválaszthatatlanul keveredik össze annak üledékeivel. A gömbölyű folyami vagy parti kavicsokból szélhatásra képződött éleskavics vízi szállítás vagy abrázió után újra legömbölyödhet. Növeli az összetévesztés veszélyét, hogy — mivel a szél is fluidális mozgás — a nagyobb homokdűnék alakját megszabó másodlagos áramlások (a jelentékeny sűrűségkülönbség ellenére is) hasonló módon mennek végbe, mint a vízben. Még a jégtakaró alól felszabadult területek némely, a jégmozgással párhuzamos formaelemének külső alakja is a köves sivatagok szélsúrolta sziklái mögötti uszálydűnék alakját idézi. A szerírek egyébként is folyóvízi vagy zagy eredetű kavicsai csak a durva szemcsék lecsiszolt felülete révén különböznek a fluviális kavicsoktól (lásd 6.10 ábra). A mérsékelt övi gombasziklák, földpiramisok és sziklateraszok képződésében a szélmozgatta homok súroló hatásán kívül még a víz lemosó hatásának is jelentős szerepe van (6.12 és 6.13 ábra). Az is megnehezíti az eolikus fáciesek felismerését, hogy a szélfújta dűnék előrehaladásuk közben saját korábbi lerakódásaikat lenyesik (Brookfield 1977). Ezért a belső szerkezetnek az a teljessége, amelyet a jelenkorban működő dűnéken meg lehet figyelni, a múltbelieken csak ritkán állapítható meg, mert a dűne eredeti vastagságának csak egy töredéke marad fenn (Walker—Middleton 1979). Az eolikus fáciesek biztos megállapítását tehát csak valamennyi megfigyelési adat gondos mérlegelése és szinoptikus szemlélete teszi lehetővé. Ennek jelentősége azonban messze túlnőhet a vizsgált terület egy fejlődéstörténeti eseményének rögzítésén. Globális jelentőségűvé teheti például annak a jelenkori tapasztalatnak a múltba vetítése, hogy a legintenzívebb szélműködés területei többségükben azokra a sivatagi-félsivatagi övekre esnek, amelyek helyét a homoszféra légnyomás-maximumainak a sarki jégsapkák és a globális szélrendszerek által megszabott kiterjedése, ill. bizonyos geomorfológiai és/vagy vízföldtani adottságok határozzák meg.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave