Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A jég felhalmozódásának feltételei

A szárazföldre hulló hó, amelynek pelyhei a jég hatszöges rendszerbeli vázkristályaiból állanak, 0°C-ú és annál kisebb évi középhőmérséklet esetén nyáron sem olvad el teljesen. Egymásra halmozódó rétegei a homokkövek diagenezisére emlékeztető folyamaton mennek keresztül: tömörödnek, és a felülről beléjük szivárgó olvadékvizek hatására gyűjtőkristályosodással átkristályosodva, szemcsésekké válnak. A kezdetben még 90 térf.%-nyi levegőt tartalmazó, laza hórétegek anyaga így az ismételt olvadás, megfagyás, párolgás és kondenzáció révén előbb (még mindig elég laza) firnné, majd további levegővesztés és jéggel való cementálódás útján firnjéggé alakul át. Ha a firnjég bizonyos (sík terepen 30 m körüli) vastagságot elér, akkor saját súlyánál fogva is folyni kezd, és jégár(ak) alakjában távozik a firngyűjtőből. Eközben a firnmezőn néha ökölnagyságig növekvő jégszemcsék kékeszöld színű gleccserjéggé fogazódnak össze (7.2 ábra), amely már csak kb. 2 térf.%-nyi levegőt tartalmaz. A gleccser jegét tagoló fekete csíkok (7.3 ábra) a firnhó tetejét belepő portól és spóráktól erednek. Ezenkívül levegőben gazdag (fehér) és levegőben szegény (kék vagy zöldeskék) sávok is tarkíthatják. Az utóbbiakat a gleccsermozgás nyíró vagy összepréselő hatása hozza létre; ezért a jégár haladási irányában egyre feltűnőbbé válnak. Az alpi típusú jégárak vastagsága 60–800 m között változik; a grönlandi jégtakaró legnagyobb vastagsága 3 km, az antarktiszié >4 km.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave