Balogh Kálmán (szerk.)

Szedimentológia


A mélyvízi törmelék

A mélyvízi törmelék eloszlását a víznek a légmozgás, a beömlő vizek tehetetlensége és a földforgás által is befolyásolt áramlásain kívül a tó sűrűség szerinti rétegzettsége irányítja (8.22 és 8.27 ábra). Túlnyomó része a lebegő hordalékból származik. A finomabb szemcsék mindig messzebb szállítódnak a torkolattól, és később ülepednek le. Mivel a kicsiny elektrolittartalom csökkenti a koagulációt, az édesvizű tavak agyagja általában jóval finomabb szemű, mint a sóstavaké, amelyekben az agyagrészecskék pelyhes kicsapódása gyorsan végbemegy. Durvább törmeléket elsősorban a beömlő folyóvíz fenéken haladó, tartós tehetetlenségi áramai s a víz alatti tömegmozgásokhoz csatlakozó (de a tehetetlenségieknél jóval rövidebb időtartamú) zagyárak juttatnak a tó mélyebb részébe. Azonban tiszta vizű, de nagy erejű fenékfolyások is képesek a már lerakott üledék áthalmozására. Mindez a folyótorkolat előterében víz alatti törmelékkúpok és -karéjok, csatornák és kimélyülések kialakulását eredményezheti (lásd 8.6 ábra). Ennek ellenére a zagyból való ülepedésre jellemző, gradált rétegzést a mérsékelt övi tavakban mégis inkább csak a viszonylag ritka, katasztrofális árvizekkel lehet kapcsolatba hozni. A fitoplankton (főleg a diatoma-tenyészet) szezonális fluktuációjával is alátámasztott évszakos gradációt, ritmikus varvképződést főleg az arktikus (ill. periglaciális) és monszun-vidékek tavaiban sikerült biztosan megállapítani (7.72. fejezet). Az üledékek túlnyomó része horizontálisan rétegzett.

Szedimentológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 049 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-szedimentologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave